Minden ami Görény - Fekete Gabriella Görény Klub

• Bejegyzések száma: 12
• Naplónyitás dátuma: 2011. október 07. 07:31

2012. április 15.

13:36

Létrejött egy kis közösség.......Minden, ami Görény....Állataink iránti szeretetből, tiszteletből, tapasztalataink megosztásáért. Vannak itt tenyésztők, mentők, hobbyból tartók. A cél azonos: minden, ami görény......
Bár egyre inkább úgy látom, hogy ettől eltávolodtunk. Ma már a cél leginkább a vélt, és valós vitáink rendezése, oda piszkálgatások, a másik szavainak, tetteinek a kiforgatása. Csata térré vált az oldal.
Az idősebbek letaknyosozzák a fiatalokat, és a fiatalok sem tisztelik az idősebbeket.
Én úgy vélem, hogy a tapasztalat nem feltétlen azon múlik, hogy kinek hány görije van, és mióta is tartja őket. Nekünk közel 8 éve vannak (illetve már csak van) de túl sok tapasztalatom nincs velük, viszonylag szerencsések vagyunk, hiszen a betegségek 7,5 évig elkerültek minket.
Hiszen megtörténhet az is, hogy épp egy alig pár éve tartott görisnél fordul olyan eset elő, ami másnál még sosem......tekintet nélkül a görik számától, és a Velük eltöltött időtől függetlenül.
Hiszem azt, hogy a közösség attól lesz közösség, hogy a cél, és az érdek közös.
Ehhez képest megragadjuk az alkalmat arra, hogy a nekünk éppen nem szimpatikus emberbe, belekössünk. Nem tiszteljük azt, hogy idős-e, vagy fiatal, belekötünk a munkásságába, a törvényességébe, a család tagjaiba, összevitatkozunk egy beteg kisállat naplóján is,nem kímélve ezzel az Apa-Anya fájdalmát olyan dolgokat kívánunk a másiknak.....szomorú dolog ez.
MINDEN, AMI GÖRÉNY! Vajon ezek a dolgok ide tartoznak?
Vajon azon elgondolkodunk, hogy egy egy embert elüldözünk innen, össze vesztünk Vele, és lehet, hogy éppen az Ő tapasztalata segítene a mis kis szőrcsomónk betegségében, hogy merre is induljunk el? És Ő nem fog segítséget nyújtani...vagy azért, mert nem jár már ide, vagy azért, mert éppen elküldtem melegebb éghajlatra......Kérdezem én: Megérte???
És vajon, amikor Fekete Gabriella létrehozta ezt a csodás oldalt, így képzelte? Nem hinném :-( Nem ciki az, hogy már sokszor Neki kell csendre inteni minket? Majd folytatjuk ugyan ott, ahol abba hagytuk napokkal, hetekkel ezelőtt...
Sajnos a virtuális beszélgetés legnagyobb hátránya az, hogy nem halljuk a hangsúlyt, nem látjuk az embert a leírt szavak mögött! Így nehéz, de ha sokszor inkább nem látnánk mindenfélét a mondatok mögött, könnyebb lehetne!
Senkit nem szerettem volna megbántani, nem áll szándékomban, és ezt a naplót nem céloztam senkinek, csak mindenkinek! Örülök, hogy ennek a társaságnak a tagja lehetek, csak kérek mindenkit, mielőtt újabb csata teret alakít ki, gondolkodjon el:
Vajon a "srácaink" büszkék lennének-e ránk a viselkedésünkért? Hiszen, ha a mi gyerkőceink összekapnak, és mi egy rázással, kis taslival, stb büntetjük, mi ezért a viselkedésért mit érdemelnénk Tőlük?
Legutolsó sorban pedig, tartsuk magunkat ahhoz, amiért az oldal létrejött: görcseinket szeretve, tisztelve!
Létrejött egy kis közösség........MINDEN, AMI GÖRÉNY!

2012. január 30.

06:52

Ez tegnap délelőtti kép, szinte már nem is látszik. Próbáltam előző estéken is képet csinálni, de azokon még ennyire sem látszik semmi.A "seb" a mutató ujjam vonalában van, gyanítom, ma estére meg már ez sem lesz ott.
Mivel Lola azon melózik az elmúlt hónapokban, hogy hogyan is lehet ránk a frászt hozni, így nagyon szívesen fogadok minden ötletet, tanácsot. Leginkább egészség megőrzéssel, kajákkal, vitaminokkal kapcsolatban. Lola etetése nagyon bajos, semmilyen csontos, darabos kaját nem eszik meg. Csak főtt, és teljesen pépes kajákat eszik, persze ezt is csak akkor, ha megetetjük :-) Részéről ott lehet egész nap előtte, akkor sem eszi meg. Ezzel nincs is gond, csak azzal, hogy teljesen kivonta az étrendjéből a csontos húst :-( Ha ezek pótlására bármilyen más formában van valakinek javaslata, azt szívesen venném.

06:43

Lola és "foltjai".
Amióta ez a kicsi lány egyedül maradt, produkál nekünk mindig valamit :-( Most a "foltjaival" vagyok bajban. Szeptember óta harmadszorra jön elő. Olyan, mintha kivakarta volna. Göri sebkezelővel 3-4 nap alatt nyomtalanul eltűnik.

2011. október 17.

07:17

Egy dologban biztosak voltunk: nincs több műtét......Kínozni, szenvedni nem hagyjuk.
A szövettan már rég elkészült, csak az orvos felejtett el tájékoztatni minket....még jó, hogy az egyik ismerősöm az állatorvosi rendelőben dolgozik, és ő kérdezte, hogy beszéltem-e a dokival....Rá egy hétre!!!!! hajlandó volt felhívni, na arra a beszélgetésre nem szívesen emlékszem vissza.
Szerinte az teljesen normális, ha egy kis állatot akár havonta műtögetünk.....és azzal nem is kínozzuk!!!!!! Na erre úgy bepiputam, hogy mondtam is Neki, Zsoncát ugyan nem fogja! És ha legközelebb orvoshoz kell menni vele, az csakis a Graf doktor úr lesz...... Ja, és az első szövettant meg sem kaptuk hivatalosan, csak telefonba bemondva :-( No komment.
Szeptember 2.
Zsonca kakilás közben nyöszörgött egy picit. Nagyon megijedtünk, sejtettük, ez nem jó jel. Délután a párom bevitte Graf dokihoz, ahol kapott szurit, és sajnos kiderült, áttétes már.....
Mi a franc az a jó indulatú daganat, ami így terjed??? Tudtuk, hogy az időnk kevés, de azt nem, hogy ennyire :-(
És a napok teltek......bár a kedve nem volt rossz, és úgy evett a Drága, mintha soha nem kapott volna enni. Ezer puszi......
Szeptember 7.
Az esti sétánál nem tudtuk vissza fogni, csak a saját helyére akart menni, és nem az utált kis ketrecbe, úgy döntöttünk, hogy megengedjük Neki. Még több krém, még nagyobb tisztaság, de végre Lola királynővel lehet. Hát legyen az, amit Ő szeretne!
Szeptember 11.
Az esti sétánál, már nem igazán tudott kakilni, csak nyöszörgött.
Egymásra néztünk a párommal, és tudtuk, az időnk lejárt.....
Szeptember 12.
11 óra. A Mi Kincsünk átsétált a Szivárványhídon......fontosabb volt Ő nekünk annál, mint hogy hagyjuk szenvedni.
7 és fél évet kaptunk, nagyon sok, hogy megszeressük, és mégis nagyon kevés, hogy élvezhessük.
Mi Neki adtuk a Holdat, így szinte minden este velünk van.....a szívünkbe viszont mindörökre.
Az érzés leírhatatlan....üresség, nagy semmi....Hogy mikor múlik, vagy mikor lesz jobb? Hát nem tudom. És Lola babánk is már 6 és fél éves......Bár Ő még igazi kis makogós, pattogós, izgága kis szörnyella :-)
Újra döntöttünk, ha már Lola sem lesz velünk, (reméljük még jó sokára) akkor nem lesz soha többet, semmilyen kis társunk.

2011. október 10.

14:13

július 23. Péntek
(Nagy a dilemma, ugyanis holnap hajnalban mennénk nyaralni....)
Délelőtt már (a helyzethez képest) Maki majom egészen jól volt, és evett, ivott is. Délelőtt még elszaladt vele apa a rendelőbe, hogy biztos, ami biztos kapjon fájdalom csillapító szurit.
Tőle tettük függővé, menjünk, ne menjünk.....Előző nap még felhívtam "Angyalt", aki még így is biztosított, menjünk, elvállalja őket, az sem baj, ha szurit kell kapjon Zsonca, azt is intézi. Valahogy éreztem, hogy nagyon jó helyre kerülnének.
Délután újra doki, azt mondták minden rendben, becsomagolták a szurikat, és a leleteket, papírokat is.
Estére összeszedtük a két kis görcsöt, és elindultunk Angyalhoz velük. Lola egész úton Zsoncán fetrengett, mindegy hogy hogyan, csak valahogy rátespedhessen :-)
Megérkeztünk, már vártak minket,az első pillanatban minden kételyem elszállt, már tudtam, hogy nagyon jó helyre kerülnek. Angyal rögtön velük foglalkozott, (látszott, hogy sokkal tapasztaltabb göris mint mi) már az orvos is le volt beszélve, helyük előkészítve. Egy kis beszélgetés után elindultunk elbúcsúzni görcseinktől, akik pikk-pakk bevágták a szunyát átmeneti otthonukban.
Nem kevés lelki ismeret furdalással elindultunk haza, összepakolni. Hajnalban elutaztunk. Nem telt el úgy egy napszak sem, hogy ne gondoltunk volna szeretett szörnyeinkre.......
Egy hét múltán mentünk is értük. Angyal és a két kis Ördög várt már minket. Megtudtuk, hogy sajnos Zsoncának megint szét nyílt a sebe:-(
Angyal a legjobb helyre vitte Őt, Gráf doktorhoz.
Így hoztuk Őket végre haza. Angyal és Gráf doki tanácsait betartva (mert a seb nem lett összevarrva) szépen húzódott össze a seb, folyamatosan sterilen tartottuk, krémeztük, és fertőtlenítettük. Így a sétának sem kellett elmaradnia, mert Zsoncának az lett volna a legnagyobb büntetés a kis ketrec mellett, ha nem sétálhatna Lolával. Így fertőtlenítés, jó vastagon krém, és a maga kis komótos módján, mehetett is sétálni Lolkával.
Nagyon örültünk, hogy jó kedvű, még szaladgált is, és annyit evett, mintha mindig is éhezett volna :-)))
A napok megint így alakultak:
5 óra: reggeli a srácoknak, Zsoncát megvárni amíg eszik, lekezelni, ketrecet kitakarítani,függőket, rongyokat kicserélni, pici séta, alvás. Fél3-ra hazaértünk, dinnyézés, hűtő pancs, pici séta, ketrec takarítás, fekvőhelyek cseréje,seb lekezel, vissza pihizni. Este 8-9 vacsora, séta, helyek kitakarítása, seb lekezel, alvás......