Minden ami Görény - Fekete Gabriella Görény Klub

• Bejegyzések száma: 1
• Naplónyitás dátuma: 2008. június 08. 17:39

2008. június 08.

17:39

Gusztika, és a többiek!
A történetet azzal kell kezdenem, hogy 2003-ban az állatok világnapja alkalmából a Városi televízióban felajánlottak egy görénykét.
A férjem évek óta emlegette, hogy ő egyszer nagyon szeretne, mert látott valahol, és megtetszett neki. Azonnal telefonált, és megnyertük Őt....
Felvettük a tenyésztővel a kapcsolatot, és pár hét múlva már nálunk volt az ici-pici albínó lányka, Luky, aki átfért 6 hetesen egy wc gurigán. (A későbbi versenysúlya is csak 55 dkg volt.)
Lassan-lassan belejöttünk a görénytartásba: mindent elolvastunk, megnéztünk, stb.
Ezzel megpecsételődött az egész életünk: többet görény nélkül nem élet az élet....
Sajnos 3,5 évesen itt hagyott minket.
Nem bírtuk a csendet, meg az ürességet, görényt keresett a család!
Nehezen, (február lévén)de találtunk egy győri fiút, akinek voltak pici görényei, lebeszéltünk mindent, és 6 hetesen miénk lett a világ legszebb, legokosabb, legszelídebb világos vadas fiúcskája, Vidorka!
Gyorsan tanult, sokat sétáltunk vele, a városban is nagyon népszerű volt, mert mindenkit szeretett, soha meg nem harapott senkit, a gyerekek imádták....
Akkor is éppen a görényfajt népszerűsítette, amikor megtörtént a tragédia: a kis csoportnyi ember között észrevétlenül felbukkant egy póráz nélkül sétáltatott kutya.
Felkaptuk Vidikét, de útközben elkapta az oldalát...Még most is hallom a sikítását a fülemben:(
Belső sérülés, kihűlés, műtét, pár nap........................vége!:(:(:( Nekünk is.....................!
Csak járkáltunk fájó szívvel, "tétlenül" (mert a napirendünknek voltak betöltetlen részei)az üres ketrec mozdíthatatlanul állt a szobában. (nem tudtuk kipakolni)
Ekkor futottak össze a szálak.
Fájdalmamat megírtam ide-oda, mert így jobb volt........
Megírtam a győri fiúnak is, hogy mi történt..........
Megszólalt a telefonom, és ő hívott. Elmondta, hogy sajnos nem lesz több görénye, mert költözés miatt nagyon szomorúan és fájó szívvel, de le kellett mondania Vidorka szüleiről, és hogy jó helyre kerüljenek, a pécsi MVK-s ( Magyar Vadászgörény Klub) lányokhoz adta őket. Elmondta azt is, hogy a fiú még megvan, ha érdekel bennünket, ő nagyon szeretné, hogy hozzánk kerüljön. Anita, egy nagyon aranyos egerszegi MVK-s leányzó átérezte helyzetünket és tenni akart (tett is) értünk. Pécsett tanult, és ott az örökbe fogadható görénykék között megtetszett neki egy szép, nagy, okos fejű fiú, Oszkár. Mi jutottunk eszébe........!
December 7-én, a férjem születésnapján aztán egyszer csak csöngetnek!
Anita jött, hozott egy hordozót, ami nem is volt furcsa, hiszen a három görijéből többször hozott már játszótársat Vidihez.
Azonban Ő nem Mia, Álmos, vagy Boris volt, hanem egy nagy okos fejű világos vadas mackó-misi, akit Győrben Ricsinek, Pécsen Oszkárnak, Zalaegerszegen pedig (Anita nyelvbotlása miatt ) Gusztinak hívnak. Örömünk határtalan volt!!! Ekkor már, összeraktuk a kirakót! Ő volt Vidorkánk apukája.
A szőrszín, a termet, a szelídség összetéveszthetetlen volt. Hamar összeszoktunk, a lusta mackóból ma már egy akaratos, pattogó, makogó, macskát kergető kis bohóc lett. Imádjuk!!!! És nagyon féltjük Őt, mindentől!!!
Egy baj van, hogy nem együtt van Vidorkával..........................Jól meglettek volna ketten is.
Mióta ezeket a sorokat papírra vetettem ( az MVK honlapjára), Gusztikánknak társa lett, Bézsike.
Ő teljesen más személyiség, jól kiegészítik, és nagyon szeretik egymást.