Minden ami Görény - Fekete Gabriella Görény Klub

• Bejegyzések száma: 5
• Naplónyitás dátuma: 2011. november 03. 16:38

2011. december 13.

17:01

Tegnap délután nagy kalandra indultunk. Keresztülutaztunk a városon a ligetig. A házból kilépve egyből egy óvodáscsoportnak kellett bemutatni Rumlit, aki még akkor azt se tudta hogy került az utcára a szokásos szundi után. De legalább ezek a gyerekek tudni fogják, hogy mi az a vadászgörény, nem úgy mint jópár felnőtt ember. A buszozást nagyon jól viseltük, és utána több mint egy órán keresztül túrta fúrta a falevélkupacokat, kaparta a földet, szaladt a szél fújta levelek után. Már nagyon összebarátkoztunk, általában engedi hogy felvegyük a földről, de ha épp nem az van amit ő akar, akkor hajlamos hisztizni és meg akar harapni. De már nem úgy mint az elején, inkább csak ijesztget. Ha az ölünkben van, még azt is hagyja, hogy az orrát simogassuk meg a fülét gyürkésszük.
Nagyon jó, hogy így szépen lassan egyre szelídebb, és büszkén lehet vele járkálni odakint. Képeket töltöttem fel!

2011. november 20.

10:54

+1 kép

10:53

Mostanában hatalmasakat játszunk, reggel-este. Kibújik a ketrecből és már rohangál is fel-alá...nekimegy mindennek, koppan a falon szegényke :) Folyton ugrál, nagyon aranyos. A nejlonszatyor a mániája, akkorákat képes birkózni vele, hogy öröm nézni. Van néhány ami különféleképp zörög, és egyikről a másikra ugrál. :)
A másik favorit egy házi készítésű, 4 wc papír gurigát felfűztünk egy madzagra, és azt lehet pörgetni meg húzni előtte. Kifejezetten jó, ahogy összekoppannak a gurigák, arra mindig felfigyel és már támad is.
Ma reggel meg akartam keresni egy kis labdáját, és elkezdtem kihúzogatni az íróasztal fiókjait. Mikor a legalsóhoz értem, ami közel van a földhöz egyből ott termett és már ugrott is bele. Gyorsan felmérte a terepet és elkezdett rámolni. Rájött, hogy be tud bújni a fiók mögé, és el is kezdett hátra pakolni mindent. Ha hívogattam néha kidugta a fejét, de nem tudtam elvonni a figyelmét. Aztán egyszercsak nem bújt ki mikor hívtam, gondoltam kihúzom a fiókot teljesen és akkor majd kicsalom. Így is lett, de Rumli sehol nem volt. A kis rosszaság felmászott a második fiókba, és már nagyban rendezkedett ott mikor azt is kihúztam. Próbáltam pát képet készíteni, de annyira nyüzsgésben volt, hogy csak egy lett ami nem nagyon homályos, és buksija is látszik.
Azt hiszem egyre jobban megszokik minket, csak sajnos mi még kicsit félünk tőle. Mikor a földön guggolok és nézem ahogy játszik, odajön, de én még tartok tőle, és ha felállok akkor meglepődik és elszalad. Ha tudtok pár jó tanáccsal segítsetek, hogy hogy győzzem le ezt a tartást ami még bennem van. Mert szegénykém már jönne, és néz rám nagy szemekkel, de én nem vagyok biztos benne, hogy még nem harapna meg. Pláne a nagy játék hevében.
Azt szoktam csinálni, hogy pasztát adok neki és elkezdem simizni, aztán lassan elveszem, és még kicsit úgy is hagyja magát, ha nincs a szájában a paszta.

2011. november 14.

15:23

Szolgálunk és védünk... mmint a lakásban amit lehet, mert Ő méltósága pakol. Minden játék neki és igyekeztünk mindig lefárasztani, hogy az éjszaka csendes legyen, de hajnalban mindig rácstépésre ébredtünk. Vártuk már nagyon a napot, hogy végre megérkezzen az új palota. Hát ilyet.... megküzdöttünk, mire megszereztük a ketrecet, de, hogy valaki aki elad valamit még arra sem képes, hogy letakarítsa?! A rácson még itt-ott szőrcsomók is voltak az előző görke után az alján, meg megkövesedett alom. Egy teljes nap fertőtlenítőzés és egy kemény esti pucolás után nekiláttunk az összeszerelésnek... az volt a Benny Hill show... Rumli a másik ketrecből nézett, párommal meg derekasan küzdöttünk, de a végeredmény nem maradt el. Aznap este Rumli tojt ránk, mikor megkapta a kulcsra kész házikó kulcsait. Fel-le körbe alá rá. Ment mindenhova, szaglászott és veszettül örült neki. Azóta teljesen megszokta az új helyét, éjszaka nincs rácsrázás , hisz bőven van helye mászkálni. Nagy a boldogság. :)

Paszta isten csődöt mondott. Rumli egyenlőre csak a mi szobánkban van kieengedve lakótársunk miatt, ám egy óvatlan pillanatban kislisszolt a résnyire nyitott ajtón és felfedezni indult a nagyszobában. Szinte már a szájába nyomtam a pasztát és próbáltam vele visszacsalni, de nem érdekelte ő csak ment és ment, míg végül bátorságot merítve felemeltem és bevittem a szobába. Kicsit szomorú volt utána és többször is az ajtót szaglászta de utána ismét az önfeledett szórakozásnak adta át magát.

Egyre érdeklődöbb az irányunkban. Most már minden alkalommal mikor kiengedjük, jön utánunk, megáll a lábunk elött és felfelé néz ránk. Szerintem azt várja, hogy simizzük, vegyük fel, de még bennünk van egy kis tartás. Pénteken viszont megtört a jég. Elvittük dokihoz ismétlő szurira, és nagyon jól viselkedett. Egész végig hagyta, hogy simogassuk, hogy felvegyük és még a szuri közben sem akart senkit se megenni. Nagyon jó érzés volt végre kézben tartani a lurkót és érezni azt, hogy nem akar harapni és minket érez biztos pontnak.

A doki viszont olyanokat mondott amin nagyon meglepődtünk. Azt ecsetelte, hogy mennyire nem szabad a görinek húst adni pláne nem nyersen és hogy csak a macskatáp, meg zöldséget meg rizst , krumplit, gyümölcsöket.... hát mit ne mondjak fura volt.
Ettől függetlenül nagyon rendes volt a doktorbá, kaptunk új könyvecskét így, már átírták a mi nevünkre Rumlit és márciusban megyünk majd csipeztetni is.
A nagy túra után hazaérkezéskor a kicsi csak bedöglött az ágyába és aludt egy nagyot. Szegénynek nem nagyon tetszett a himbálózás a hordozóban...kicsit "émelygett" a doki szerint, mert nagyon folyt a nyála. Majd hozzászokatjuk ehhez is idővel.

Másnap úgy dönöttünk elkezdjük a hámhoz szoktatást. Paszta, varázslat... hám felcsatolva. Amit levágott... ugrált, pörgött, forgott, kúszott, tolatott folyamatosan, mindennek nekidörgölőzött, szökdécselt, bukfencezett. Annyit nevettünk szegényemen.... sajnos videó nem készült róla, de nagyon aranyos volt. Egy óra múlva már nem hisztizett, mászkált benne rendesen, szóval ezzel se lesz probléma. :) Várjuk nagyon, hogy majd lehessen vinni sétálni.

Hát, azt hiszem mostanra ennyi jutott, majd igyekszünk gyakrabban jelentkezni, csak sajnos most nincsen otthon internet így ritkán jut lehetőségünk írni.

Orsi és Dávid

2011. november 03.

16:38

Az első napok. (Wathfea)

Végre elérkezett a nap, hogy elmehessek Rumliért. Györgyiéknél rögtön elámultam, hogy ilyen fiatal létére már is mekkorára megnőtt. Györgyi kiengedte és a többieket is, hogy játsznon még egyet a már megszokott pajtásokkal és, hogy legyen alkalmunk kicsit simogatni és ismerkedni. Nagyon barátkozós volt és egyszer sem akart megharapni. Györgyi a hordozóba tette az alvós törülközőjét meg a két kedvenc játékát és végül Őméltóságát is. A vonatutat viszonylag jól viselte. Félúton igaz rájött az ötperc és elkezdte tépni nagyon a hordozót, de miután ráterítettem a kabátomat és így sötét lett neki odabennt abbahagyta a randalírozást és elaludt. Hazaérkezve persze rögtön kiengedtem, hogy had fedezze fel az új játszóteret. Nagyon aranyos volt, ahogy végigment az összes fal mellett, mindent megszimatolt majd ezzel végezvén veszett rohangálásba és bakugrálásba kezdett. Játszottunk egy jót. Kergetőzőst, rongy rázóst. Miután elfárad...tam :) visszatereltem a ketrecbe. Megfogni még nem nagyon mertem. Vacsi aztán alvás.
Párom másnap délután érkezett és nagyon várta már a találkozást. Én addigra már túlestem az első harapáson. Még délelött történt, hogy kiengedtem játszani és az ölembe mászott. Egy darabig hagyta, hogy simogassam, amjd egyszer ezt megelégelve jól belémcsípett. Délután Orsi is megtapasztalta élete első göri harapását ráadásul szegényem pont a rosszabbik fajtát. Rumli a játék hevében többször is ráharapott egyre erősebben az egyik ujjára. Sajnos van ez így. Rumli a szidás után viszont teljesen elszégyellte magát és elment mást csinálni, szóval egyre jobban elfogadja a tiltást tőlem is. Este a vacsi után is, mikor a rácsot rázta egy határozott Nem után nyugovóra tért.
Nagyon szép nagyon játékos és hihetetlenül édes állat és nagyon szeretjük. Györgyinek nagyon sok hála, hogy egészen eddig ilyen gondosan nevelte és a lehetőségért is, hogy most nálunk lehet. Fényképekkel majd jelentkezünk, de néha úgy érzem magam mint a Coyot és a Gyalogkakukk.... egy puskagolyót hogy fotózzak le???!!!!

U.i.: Orsi üzeni - Tényleg fájt! :)